„Üres az életem, ha zene nincs mellettem” – idézet a Góbé Kodályos című számából, de akár lehetne a zenekar mottója is. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjaiból 2007-ben alakult formáció tagjainak jókora klasszikus zenei előképzettsége miatt eleve nem indult egy átlagos népzenei együttesnek, már a kezdetektől merészen, kísérletező kedvvel nyúltak az autentikus zenéhez is.
Ez 2011-ben, az A38-on rendezett Talentométer tehetségkutató verseny népzene/világzene kategóriájának megnyerésével tetőzött be, amelynek folyományaként elkészíthették első saját lemezüket (Góbé – 2013). Ettől fogva végérvényesen elhatározták, hogy az autentikus népzene folyamatos művelése mellett megpróbálnak megalkotni egy olyan folklór alapú populáris zenét, amely a Kodály és Bartók hagyatékát követve a felhasznált népdalokat és népi táncdallamokat meghagyja eredeti formájukban, csak más körítést kölcsönöz hozzájuk különböző könnyűzenei stílusokból és kísérettípusokból. Ezt a fidelio.hu így fogalmazta meg: ”…adott egy fiatal férfiakból álló, eredetileg csak autentikus népzenét játszó együttes, amely aztán hirtelen felindulástól vezérelve egyszer csak egyfajta univerzális magyar szórakoztató zenei stílus felé kezdett el kacsingatni, amellett, hogy eredeti zenei identitását megtartotta… a Góbé célja egy, a magyar népdalkincsben gyökerező könnyűzene megteremtése.” Az első albumról lemezkritika is megjelent a Zeneakadémia Figaro nevű újságjában, amelyet így címzett Németh Zsombor, zenetörténész: „A populáris zene Kodály-i fordulata?”.
A már említett klasszikus zenei tanulmányok miatt már a kezdetektől foglalkoztatja a zenekar tagjait a népzene-műzene kapcsolata, ennek eredményeképpen 2011-ben egész estés műsort mutattak be „Bartók 44 hegedűduója népzenei forrásanyagokkal” címmel, amelyben a teljesség igényével minden ehhez tartozó dallam felcsendült.
Az első világzenei lemezt követte még kettő, 2015-ben az „Ez van!” és 2018-ban a „Zeng”. Az utóbbival együtt a zenekar elindított egy népzenei lemezsorozatot is „Forrás” címmel, amelyben a számaikban felhasznált dallamok hagyományos formájukban szólalnak meg, autentikus zenei összeállításokban. Ezzel is azt a céljukat akarják megerősíteni, hogy közelebb hozzák a népzenét a magyar emberekhez, megismerjék azt a zenekultúrát is, ami a populáris dalaik mögött van. Ez abban a tekintetben mindenképpen teljesülni látszik, hogy koncertjeiken mostanára rendszeresen több száz ember énekel együtt népdalokat, és hogy jó pár ember a zenéjük hatására kezdett el táncházba járni és autentikus zenét hallgatni.
A zenekar rendkívül fontosnak tartja az ifjúság zenei nevelését is, úgyhogy rendszeresen vállal közreműködést óvodai és iskolai foglalkozásokon, a Művészetek Palotája „Koncert az iskolában” programjának keretén belül rengeteg bemutató jellegű rendhagyó énekórát tartottak a főváros különböző intézményeiben.
Koncertjeik lüktetőek, pörgősek, lendületesek. Játszottak már a Zeneakadémián, az A38 hajón, az Akváriumban, a Fonó Budai Zeneházban, a Barba Negrában, a Dürer Kertben, a Szimpla Kertben, a Kobuci Kertben, a Művészetek Palotájában, valamint számos szórakozóhelyen, fesztiválon Budapesten, vidéki városokban és a határon túl is, a teljesség igénye nélkül: Erdély és Délvidék több nagyvárosában, Manchesterben, Madridban, Prágában, Varsóban, Krakkóban, Lübeckben és Minszkben.
„Elektromos hangszerek nélkül hozták azt, amit én világzenének gondolok.” – mondta a Góbéról Porteleki László (Muzsikás).
